Bálványimádás

2018.01.24

A bálványimádás tilalma Mózes 2. könyvének 20. fejezetében található, a Tízparancsolat második parancsaként. A tiltás lényege, hogy az ember ne készítsen semmilyen képmást a mennyei, földi, tengeri vagy föld alatti lényekről, dolgokról, és egyáltalán semmiről abból a célból, hogy azt imádja, illetve tisztelje.

A hagyományos Károli-fordítástól eltérően azonban az eredetiben nem az imádás és a tisztelet szavak megfelelői állnak, hanem a héber szöveg a képmások előtti leborulást (satach) és azok szolgálatát (avad) tiltja.

A protestánsok
(mind bálványimádók még ha azt mondják nem is)
és katolikusok között régóta folyik a vita arról, hogy a katolikus kép- és szobortisztelet bálványimádás-e, vagy sem.
A Biblia eredeti szövege alapján egyértelmű, hogy bármilyen szobor vagy kép előtt való leborulás (letérdelés, meghajlás), illetve ezek bármilyen szolgálata (felöltöztetés, felékesítés, virágok hozatala stb.) bálványimádásnak minősül, függetlenül a hozzá fűzött teológiától.

A katolikusok ugyanis általában azzal védekeznek, hogy ők nem a szoborhoz imádkoznak, hanem ahhoz a lényhez, akit ábrázol. Ez az érvelés azonban nem állja meg a helyét, ugyanis a képmások előtti leborulásnak és azok szolgálatának tilalma nem arra vonatkozik, amikor valaki az istenséget azonosítja a képmással, hanem arra, hogy a természetfölötti lényhez a kép közvetítésével igyekszik közelebb jutni. Hiszen a görögök sem abban hittek - akiknek szobrait és kultuszait az Újszövetség egyértelműen bálványimádásnak titulálja -, hogy a szobor lenne maga az istenség: mitológiájuk egyértelműen tartalmazza, hogy az istenek az égben vagy az Olümposzon, illetve egyéb helyeken vannak, nem a szoborban. Hasonlóképp az Ószövetség által tipikusan bálványimádónak minősített babilóniak is úgy hitték, hogy isteneik az égben laknak, szobraikat tehát közvetlenül nem azonosították velük.

A képmások előtti leborulás és azok szolgálatának tilalma tehát azt a mágikus cselekedetet tiltja, amikor egy természetfeletti, láthatatlan lényhez - legyen az akár hamis isten, akár az igaz Isten - annak ábrázolásán keresztül próbálnak közelíteni.


Ezért a Szentírás alapján a katolikus képtisztelet minden kétséget kizáróan bálványimádásnak minősül.