Hogy mi is az újságírás,meg a szabad sajtó?! - ILLÚZIÓ

2018.06.16

A New York Press Clubban lezajlott sajtótalálkozó minden idők egyik legfontosabb sajtóeseménye volt és egyben újvilágrendi médiafelhajtás is! Nyitóbeszédre pohárköszöntők és újabb beszédek reagáltak. Egy átlag ember nem is érti hogy hogyan lehetett ez egy nyílt sajtóesemény....

"Hálásak vagyunk a "The Washington Post"-nak, a "The New York Times"-nak, a "Time Magazine"-nak és más jelentős kiadványoknak, kiknek az igazgatói eljártak a találkozóinkra és megtartották az óvatosságra vonatkozóan tett ígéretüket majdnem negyven évig.  Lehetetlen lett volna a világra vonatkozó terveinket kidolgoznunk, amennyiben a közvélemény figyelmébe kerültek volna azokban az években. De most már a munka sokkalta összetettebb és elő van készítve, hogy a világkormány felé meneteljen. Egy intellektuális elit és világbankárok általi, nemzetek fölött álló korlátlan uralom minden bizonnyal kívánatosabb, szemben a múlt századokban gyakorolt nemzeti önrendelkezési joggal."

David Rockefeller


Amikor John Swinton-t, a New York Times vezetőinek a volt elnökét a New York Press Club összejövetelén felkérték, hogy pohárköszöntőt mondjon, a következő szavakkal fordult a hallgatóságához igazolva David Rockefellert! :

...."A világtörténelem jelen pillanatában, nem létezik olyan, hogy szabad sajtó. Önök tudják ezt és én is tudom. Önök között nincs olyan, aki őszintén le merné írni a tisztességes véleményét, és ha mégis megteszi, már előre tudja, hogy nem fog megjelenni nyomtatásban. Engem hetente azért fizetnek, hogy az őszinte véleményemet ne közöljem az újságban.

Mások önök közül hasonlóképpen vannak fizetve hasonló dolgokért, és bárki, aki önök közül annyira bolond lesz, hogy leírja a véleményét, az utcán fogja találni magát.
Amennyiben megengedtem volna, hogy őszinte véleményemet, újságom valamely számában megjelentessék, 24 órába se telt volna, és vehettem volna a sátorfámat. Az újságíró dolga, hogy megsemmisítse az igazságot, hogy hazudjon, elferdítse a dolgokat, gyalázkodjon, a mammon lábához boruljon és elárulja hazáját a mindennapi kenyérért. Önök tudják ezt és én is tudom, hogy micsoda butaság a független sajtó a felköszöntése.
Mi a gazdag emberek eszközei és hűbéresei vagyunk, akik a színpadok mögött vannak. Mi vagyunk a zsinóron rángatott bábuk, ők húzzák a szálakat, és mi táncolunk. A tehetségeink, lehetőségeink és életünk mások tulajdona. Intellektuális prostituáltak vagyunk..."


Kétlem hogy ehhez bármit is hozzá kéne fűzni!