Cipolla vagy Márió avagy rossz álomból valóság?!

2021.10.28

Mai korunk digitális pressziókkal és minden képzeletet felűlmúló média jelenléttel próbálja meg bővíteni és fenntartani a képzelet torz világát. Azt a világot melybe képzelt teret ad a valóság elől menekülőknek. Azoknak az embereknek akik elhitték ,hogy van még olyan hely a világon ahol következmények és felelősség nélkül tehetnek bármit.

Ezért a hamis érzésért pedig cserébe mindenüket odaadták és odaadják.
Minden létező adatukat ,élményüket gondolataikat ,anyagi forrásaikat ,álmaikat vágyaikat ,és minden olyan szabad percüket ,amit eltölthetnének a szeretteikkel ,vagy olyan egyszerű hobbikkal mint a sport vagy az olvasás, hogy az emberi kapcsolatok ápolásáról már ne is beszéljek.

Amikor az illúziókról merül fel bennem valami megfoghatatlan és még alaktalan gondolatfoszlány,akkor mindig Marió és a varázsló története sejlik fel előttem elsőnek. Mikor végignézek egy híradót a tv-ben ,vagy megnyitom a facebook csatornámat ,vagy éppenséggel kimegyek az utcára és meglátom a pár méterenként valamilyen formában kirakott propagandát,úgy érzem hogy a Chipollák nem csak hogy mindenhol ott vannak,hogy előadják a műsoraikat ,hanem egyenesen ők azok akik társadalmunk legbetegebb tagjaiként még azt is el tudták hitetni a nemzetünk többségével hogy ők szorulnak megmentésre.

A Cipollák korát éljük.

Azt hogy milyen mechanizmusok mentén azt már Nietzsche nagyjából annyival hamarabb megírta mint amennyivel később a Mein Kapf is megszületett mint valami trilógia harmadik része.
Thomas Mann Cipollái ma is élnek. Ott vannak mindenben és mindenhol.

Furcsa egy hasonlat és gondolat.

A teremtő is ott van minden jóval ami csak emberi mércével valahogy kifejezhető de mégis képtelen annyiszor és úgy megnyílvánulni hogy az előadások vége ne tragédia legyen a legtöbb esetben.

Az a virtuális világ mely maga a műsor,jelen korunkra olyan mértékű befolyást szerzett az emberek elmélye felett, hogy ezerből egy Magyar maradt csak ülve az előadás végén a tapsoló tömegben gondolkodva ,és sajnos csak tízezerből egy az aki a ravaszt is meghúzná a helyett hogy elfogadja a rabszolgaságot a megaláztatást,és azt hogy fasisztoid módszerekkel megfosztják mindattól ami emberré teszi őket.

Az emberi szabad akarat szent és sérthetetlen.Minden emberjogi passzus és az emberi lét alapmondata és megkérdőjelezhetetlen állásfoglalása. Minden kijelentésen felül áll mert egyszerre földi és isteni kijelentés. El kell hogy fogadja minden vallásos vagy nem vallásos ember. Kicsi nagy öreg fiatal gazdag szegény. Semmi nem lehet olyan jelentőségű ezen a földön hogy ezt bármi felülírja vagy megkérdőjelezze!

A felelősség pedig a nézőké!

A nézőké akik fizettek és fizetnek a showért!Azért a műsorért melyben az elnyomás kéz a kézben jár a hatalommal és a visszaéléssel de mindezt olyan hazafias szavak mögé bújtatva és olyan határozottsággal adják elő a színpadon szereplők hogy az bár hátborzongató és az ember a csontjaiban érzi hogy valami nem stimmel de mégis ki akarja várni a végét.

Ha már befizettem kivárom.

A korábban leírt arány egy dolog de hozzátartozik a képhez hogy százezerből egy hajlandó is felálni és nyíltan felvállani hogy kivonul. Ők azok akiknek még tiszta a tudatuk. Ők azok akik még képesek fundamentalista érzelmek nélkül reagálni a megvezetés tényére. Ők azok akik még képesek embernek maradni. Nyílván a kivonulás is egyfajta menekülés a "megfűszerezett" valóságból de még így is az egyetlen elfogadható álláspont.

Ennyien maradtunk. A tragédia elkerülhetetlennek tűnik.

A színlelt optimizmus pont olyan káros mint a tagadás. A helyzet egyre feszültebb,egyre többen nézegetnek egymásra,egyre intenzívebb a nézőtéren a kérdő tekintet és a fészkelődés.

Lassan választani kell.

Hamarosan eljön a pillanat minden a showra befizető között hogy mit választ. A poltikus közgazdász jogász orvos hamarosan a mennybe megy és vastaps lesz országunk Cipolláinak a sorsa vagy jön egy két beépített vagy ténylegesen tudatára ébredő Márió és tragédia lesz a vége.

Én nem látok más alternatívát de kérdés ki mit lát mellettem.

Én az örök optimista úgy ülök most a leghátsó sorban és úgy nézem ezt a műsort hogy tisztában vagyok vele hogy milyen kimenetelek vannak és mit miért tesz az aki a színpadon van és előadja a műsort.Azért maradok hogy lássam mi lesz a vége. Bárhogy is legyen a sorsunk a saját kezünkben van. A Cipollák és a színpadra hívott mentálisan kasztrált szereplők sorsa is a mi a nézők kezében van! Elborzaszt mindaz amit a színpadon és a nézőtéren is látok,néha már oda se nézek csak hallgatom.

A szereplők már nem önmaguk.Képtelenek átlátni saját helyzetüket. Nem beszámíthatóak. Az a fasisztoid parancs alapú de egyszerre populista és nacionalista körítés ami belengi a színházat olyan akár a szaringáz. Színtelen szagtalan de halálos.

Érdekes hogy ez jutott eszembe.Ugyan akkor az1930-as években Németországban a nácik fejlesztették ki növényvédelmi célokra mint amikor Mann megírta a művét.

A Broadway beköltözött a mindennapjainkba.

És mindenki ott is szeretne lenni. Mindenki szeretne egy szeletet a tortából. A fényből a csillogásból a színpadból. Ezért lett annyi áldozata a Cipolláknak jelenünkre mint amennyi már most van és ezért lesz még sokkal több.
A közösségi platformok és a virtuális színpadok világában ,a mindennapok felelősségvállalása elől egy még arctalanabb még kevesebb felelősséggel és tudatossággal töltött ,Las Vegasi csillogással teli menekülőút tűnik a legjobb választásnak.

De mindennek ára van. A belépőnek is volt és a kilépésnek is van.

Aki úgy lép ki még idő előtt hogy nem negatív kontextusban meséli el a látottakat a valóságban az mindegy ha bennmaradt volna. Azok akik pedig Máriókként tudatukra ébredve azzal védekeznének majd hogy ők nem tudták nem látták hogy miben vesznek részt (mint egy a sok nézőből) azok szava ugyan annyit fog érni mint egy drogosé aki volán ülve elgázol egy családot!

Az az információ mennyiség ami a színpadról és színpadokról ömlik az emberre szórakoztatás címkéje alatt,az egyszerre egy üzenet és egy üzleti vállalkozás. A siker hosszútávon vagy rövidtávon ténylegesen mérhető.
Annál sikeresebb minden show minél kevesebb ember az aki érti hogy mit is lát ,illetve minél hatékonyabban tudja elszakítani a nézőt a valóságtól!

A jelenkorunk pszihózisának fenntartói kiváló történeteket írtak és írnak meg. Egyre látványosabban viszik azokat vászonra vagy színpadra a porondmesterek. Egyre grandiózusabb minden előadás,ezáltal egyre magasabbra tornázzák az ingerküszöböt és egyre messzebb viszik azokat az embereket a valóságtól akik képtelenek feldolgozni a látottakat.

A kérdés az, így az utolsó felvonásban ,hogy ki látta meg idő előtt a Cipollák hátsó szándékát!

A kérdés az hogy ki az aki a Márió lesz a darabban,ki marad néző végig és ki az aki feláll és elhagyja a helyét!

De a legnagyobb kérdés ,hogy kik vannak és mennyien a nézőtérről ,akik idő előtt megálljt parancsolnak mindannak a folyamatnak amit látnak, aminek a részesévé tették őket mindazok akik semmi mást nem akarnak csak a rabszolgatudat fenntartását!

Kik lesznek azok akik nem fészkelődnek tovább a helyükön egyetértő pillantásokat fürkészve ,akik nem menekülnek ki hanem meggátolják a nemzetünk Cipolláit abban ,hogy a Magyarok szellemi és fizikai javait ,a politika a gazdaság a jog és a tudománynak nevezett világon keresztül hipnotizálják?!

Kik lesznek azok akik tudatosan fel merik vállalni hogy Nemzetünk parazitáit nem hagyják tovább élősködni és manipulálni.Kik lesznek akik nem hagyják tovább menni a rabszolgatudat fasisztoid hazaáruló új világrendi műsorát.

A Cipollák korát éljük.Lassan választani kell.
A Broadway beköltözött a mindennapjainkba.De mindennek ára van.
A belépőnek is volt és a kilépésnek is van.
A tragédia elkerülhetetlennek tűnik.
A színlelt optimizmus pont olyan káros mint a tagadás.
Én ha már befizettem kivárom.....
Minden felelősség a nézőké!



Te mit választasz?