2000 decembere óta írok verseket. Nem vagyok egy kiköpött Arany sem Ady nem hogy egy Ginsberg vagy bármi más csak írom ami kikívánkozik.


Kárhozat


Falhoz szorították s agyonverték a vágyakat

Vízbe fojtották a régen várt reményeket

A hétköznapi angyalok hátán porrá törték a szárnyakat

S a tudathasadás megszülte az elfojtott félelmeket


A búcsúlevelek vérrel írt dramatikája

Úgy beleolvadt a napjaink írta bestsellerbe

Akár lelkünk mélyébe a szégyenérzet szilánkja

Mely a meghasonulás útján visz a végtelenbe


S bűneink rejtegetése felemészti minden józanságunkat

Ahogy júdási csókunk visszaszáll arcunkra

Mert sorsunk pecsétjét bőrünk alatt hordozzuk

Melyet halálunk percében átfestenek koporsónkra

OSI 2004




Látomások útján


Elhantolt valónk ivadékai

Kitagadott fattyúk,világtalan kurvák

Papi köntösbe bújt hazug imák

A képzelt szabadság torz énekét hallom

Kiszáradt torkotok mélyéről

Miközben elítélnek kapzsi bírák


A vászon előtt állva ti nyomorult művészek

Gondolatok megvalósítói,eszmefuttatások jegyzői

Ébredjetek!

Már nem tiszta a könnycsepp sem vérrel elegyedett


S látomások útján virul az öröm!

2002.01.04



Magyarország Helótái


Ti Gaia könnyében fürdő modernkori szkarabeuszok

Híd alatt föld alatt dobozvárakban lakó analfabéták

Kik az élet slukkjára vadásztok minden pirkadatkor

Ebben a reumás hipnotizált ocsmány világban

Kezetekben pihennek a változás kottái

Mégsem hallja senki Magyarország Helótáit


Ti Gaia megerőszakolt testén küszködő robotok

Gyárakban bányákban dolgozó alpinisták

Kik a jólét kulcsára vadásztok alkonyatkor

Ebben a flaszterkoptató szimuláns világban

Melleitek alatt feszülnek a kitartás bordái

Mégsem hallja senki Magyarország Helótáit


Ti Gaia csókját élvező tisztaszívű alkotók

Papírlap fölött festővászon előtt álló fényes lámpák

Kik az ihlet után kutattok megszállottan mindenkor

Ebben az ámokfutó bigott világban

Ti vagytok a remény és az igazság hídjai

Hogy meghallhassa Magyarország a Helótái hangjait


2002.05.10